1  R szkriptek és az RStudio

Egy R-ben írt program, gyakrabban használt nevén szkript, R-beli utasítások sorozata. Lehet egyetlen sor, mely két számot átlagol, vagy több ezer utasításból felépülő komplex elemzés. Az R interpretált nyelv, nem fordított, ami azt jelenti, hogy nem a szkript egészét, egyben fordítja le számítógép által végrehajtható kóddá az R, hanem az utasításokat egyesével hajtja végre, utasításról utasításra.

Az RStudio fejlesztői környezet alapbeállításában a bal oldali rész alján látható a konzol, ahol közvetlenül beküldhetünk utasításokat az R-nek, illetve az – akár közvetlenül, akár a lent vázolt módon szkriptből – beküldött utasítások eredményei láthatóak. A konzol felett találjuk a megnyitott szkriptet, vagy szkripteket. Új szkriptet megnyitni (vagy az elsőt megnyitni, ha még egy sincs nyitva – ez esetben a konzol az egész bal oldalt elfoglalja) a billentyűkombinációval, vagy az ikonsor bal szélső ikonjára (fehér lap zöld plusz-jellel) kattintva, és ott az R Script pontot választva lehet.

A konzolba írt utasítások azonnal végrehajtódnak (amint Enter-t ütünk, és ezzel beküldjük az utasítást az R-nek), a szkriptbe írt parancsok pedig a billentyűkombinációval futtathatóak. (Valójában ez sem mond ellent annak a szabálynak, hogy a konzolba írt dolgok futtatódnak, mert ha jobban megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy a igazából csak átmásolja az utasítást a konzolba, majd beküldi.) Ha a szkriptben nincs kijelölve semmi, akkor a azt a sort futtatja, amiben a kurzur áll, ha ki van jelölve valami, akkor a kijelölést. (Függetlenül attól, hogy az milyen, lehet több sor is, de egy sor részlete is). Amint volt róla szó, egy utasítás több sorba is átnyúlhat, ez nem okoz problémát, ilyenkor az R megáll, és várja a további sorokat. Az RStudio ezeket szinte mindig felismeri, és okosan jár el: ilyenkor a valójában nem egy sort fog beküldeni, hanem az egész utasítást, fontos azonban, hogy ehhez a legelső sorban kell állnunk. Az egész szkript kombinációval futtatható le, az egész szkript addig a sorig, amiben a kurzor áll, a kombinációval, az egész szkript az aktuális sortól a végéig kombinációval futtatható.

Az egyes utasításokat új sorban kell kezdeni (tehát enter-rel kell elválasztani egymástól). Elvileg egy sorba több utasítás is írható, ekkor az egyes utasításokat pontosvesszővel (;) kell elválasztani, de ezt minden körülmények között kerüljük.

Egy utasítás több sorba is átnyúlhat, ezt az R érzékeli, tehát, ha a sor végén még nem záródott be egy utasítás, akkor a következő sorban folytatja a feldolgozást. Azt, hogy új utasítást vár az R, onnan lehet látni, hogy a konzol elején a > jel látható. Ha az utasítás nem ér véget a sorban (ezt az R magától érzékeli, például onnan, hogy egy kinyitott zárójel nem lett bezárva a beküldött sorban), akkor automatikusan azt feltételezi, hogy ez azért van, mert a következő sorban folytatjuk az utasítást. Ilyenkor a konzol elején a > helyett a + jel látható. Ez jelzi, hogy a beküldött utasítást a következő folytatásának tekinti. Amint látja az R, hogy bezárult az utasítás, végrehajtja, és a konzol átugrik újra a > jelre: várja a következő utasítást. Ez a viselkedés egy gyakori hiba forrása: ha beküldünk egy utasítást, amiből véletlenül lehagyjuk a záró zárójelet, akkor az R várni fogja a folytatást. Ha azonban ezt nem vesszük észre, és beküldjük a következő utasítást, akkor nem azt fogja végre hajtani (ahogy várnánk), hanem az előző folytatásának tekinti, és úgy próbálja értelmezni. Az eredmény vagy hiba lesz, vagy az, hogy továbbra is + üzemmódban fogja várni az utasításokat, mi pedig nem kapunk eredményt. Ha ilyen történik, tehát küldjük be az utasításokat, amik teljesen helyesek, és mégsem kapunk eredményt, akkor érdemes megnézni, hogy nem + (folytatás) üzemmódban van-e az R. Ha igen, akkor küldjünk be záró zárójelet, ha ezzel sikerül lezárnunk az utasítást, akkor nyilván hibát kapunk, de legalább visszavehetjük az irányítást.

Az aktuálisan szerkesztett szkript utasítással, vagy az ikonsorban a kék színű, egy darab floppy-lemezes ikonra kattintva menthető. A R-szkriptek alapértelmezett kiterjesztése a .R. Fontos, hogy ezt betartsuk, ugyanis az RStudio funkcionalitása csak akkor fog működni, ha a fájlról tudja, hogy az egy R szkript, és ezt a kiterjesztés alapján azonosítja. A parancs, vagy a kék színű, több floppy-lemezes ikon az összes megnyitott szkriptet menti. Az RStudio képes megőrizni a nem mentett szkripteket is kilépésnél (a nevük Untitled majd utána egy sorszám), de erre a lehetőségre azért ne nagyon építsünk, mert egy összeomlásnál elveszhetnek; a biztos a névvel lementett szkript. Mentett szkriptet megnyitni a billentyűparanccsal, vagy az ikonsorban a mappából kifelé mutató zöld nyilas ikonnal lehet.

Minden kicsit is komolyabb munkánkat érdemes szkriptben megírni, hiszen így lesz az elemzési munkafolyamat reprodukálható. A konzolt tipikusan csak gyors, ismétlődően nem igényelt egyszerű számításokhoz használjuk, aminek az eredményére később nem lesz szükségünk, vagy szkriptírás közben az apróbb bizonytalanságok eldöntéséhez (mi is lesz ennek a parancsnak az eredménye?) használjuk.

A kódunkat érdemes kommentelni, hogy később is világos legyen a működése. A komment olyan része a szkriptnek, melyet az R nem hajt végre, hiszen tudja, hogy nem R utasítás, hanem természetes nyelven írt megjegyzés. Ennek elkülönítésére a kommentjel szolgál, ez az R-ben a #: amennyiben az R egy ilyenhez ér, onnantól átugorja a leírtakat egészen a sor végéig. (Ez tehát ún. egysoros kommentjel.) A # az RStudio-ban a -vel szúrható be gyorsan: azon sort kommentezi, mégpedig az elejétől fogva, amelyikben a kurzur áll, illetve ha ki van kommentezve, akkor ezt megszünteti. Többsoros kommentre nincs külön jel R-ben, viszont RStudio-ban a használható több sort kijelölve is, ekkor mindegyiket kommentezi (vagy eltünteti a kommentjelet, ha ki vannak kommentezve).

Az R kisbetű/nagybetű különbségre érzékeny (case sensitive) nyelv, tehát az a és az A nem ugyanaz, két különböző dolog.

Az RStudio nagyon sok eszközzel segíti a kódolást: színekkel jelöli a különböző tartalmú szintaktikai elemeket, elkezdve egy nevet beírni, Tab-bal kiegészíti azt (automatikusan, ha csak egy lehetőség van, egy listát ad, ha több is), rövidebb vagy hosszabb súgót jelenít meg közvetlenül a beírt kód mellett stb. Segíti a kód identálását: a kombináció szépen beindentálja a kijelölt részt. (Tipikus a majd kombináció: az előbbi kijelöli az egész szkriptet, így tehát ez mindent identál.)

Az R kódolási stílus kapcsán csak egyetlen megjegyzés elöljáróban: vessző után rakjunk szóközt, de nyitó zárójel után, illetve záró zárójel előtt ne.